Fekvése Története

A mai Kartal a kedvező természeti adottságok miatt már az újkőkorban lakott terület volt. A környékbeli ásatások és a Kiskartalon talált temetkezési hely is ezt bizonyítják.

A község neve török eredetű nemzetségnévből (Cortul = sas) származik. A 10. században ugyanis a Kurszán-Kartal nemzetség központja volt a terület. A nemzetség őse Kurszán kündü, honfoglaló Árpád fejedelem társa volt. Ennek a nemzetségnek a neve őrződött meg mindmáig Kartal község nevében.

Első középkori okleveles említése 1263-ból való. V. István a Kartal nembéli Péter és Ferenc birtokait – Kartalt is – a Margit-szigeti apácáknak adta, a haszonélvezet azonban az eredeti tulajdonosok kezében maradt. Akkoriban Kurthol néven említik a falut. Később újra az ősi Kartal nemzetség, illetve az abból származó Sülyi Etele család birtokába kerül.

A 13. században a tatár feldúlta a falut, de lakosai visszatelepültek. A tatár harcok nyomait az ún. Csörsz-árok őrzi, melyet eredetileg a szarmaták építettek 324 és 337 között.

A község a török megszállás első évtizedeiben lakott hely maradt, különböző török uraságok nem nagy jövedelmű tímár-birtoka. A tizenöt éves háború idején elnéptelenedett és puszta maradt egészen a 18. század végéig.

A 17. században több magyar birtokosát ismerjük. A felszabadító háborút követő évtizedekben Koháry István birtoka, s az aszódi jobbágyok árendálták a határt.

Koháry Istvántól gróf Grassalkovich Antal vette meg, akinek fia 1784-től Pest, Heves és Nógrád vármegyei települések magyar és római katolikus lakóival újratelepítette a széles határú pusztát. Surány, Sőreg, Keszeg, Gombos, Karácsond falvakból történt az újratelepítés, mely helynevek a mai családnevekben élnek tovább: Sőregi, Karácsondi stb.

Grassalkovich „ideje alatt” magtárak, gazdasági épületek, vendégfogadó, tiszti lakások és kunyhók épültek. Folytatódtak az erdőirtások, bőséges lett a föld. A földesúr vezetésével, mérnökileg házhelyeket mértek ki. Széles egyenes utcák keletkeztek, a főutcán a házak előtt, később akáccal ékesített parkok keletkeztek. A főút menti parkok napjainkban jobbára gyümölcsfások, de az egyenes utak, tágas terek megmaradtak.

A gróf külön gondot fordít és „10-10 forintot ad azért, hogy az építkezők a csinosságra is adjanak, és vályogból építkezzenek”, a korábbi földbe vájt illetve kunyhószerű építmények helyett.

A 19. század első felére már három majorság – Emse, Nagymajor, Felsőmajor – épült ki.

Az 1848-as események idején Kartal község a császári seregeket szolgálta. Rákospalotára lisztet, zabot, szénát szállítottak. Ekkoriban a birtok tulajdonosa Sina György, a forradalom elől menekülő főúr volt. Mikor 1848-ban ide is elért a forradalom, fia, Sina Simon egy belga banknak adta el a birtokot. Innen báró Schossberger Henrik vásárolta meg, egy része pedig br. Hatvany-Deutsch Sándor és József tulajdonába jutott. A Schossbergerek jelentős mezőgazdasági nagyüzemet létesítettek. A jobb teherszállítás érdekében keskeny nyomtávú vasútvonallal kötötték össze gazdaságuk központját az aszódi vasútállomással.

1911-ben a falu két nagybirtokosa br. Hatvany-Deutsch Sándor és József (459 kh) és br. Schossberger Lajos (2206 kh) volt.

Befolyással volt a település fejlődésére br. Podmaniczky Géza is, aki az akkori kiskartali birtokán – 1949-ben csatolták Kartalhoz – 1884-ben csillagvizsgálót létesített Konkoly Thege Miklós tervei alapján. Itt Nap-Hold megfigyeléseket, Jupiter és Szaturnusz vizsgálatokat folytattak. Ugyanitt 1890-ben 35 000 kötetes könyvtárat létesített. A kiskartali csillagda munkájáról dolgozatok jelentek meg Wonaszek Antal és Kövesligethy Radó tollából.

A lakosság a 19. században gyorsan gyarapodott: - 1856-ban 1113 lakos - 1876-ban 1319 lakos - 1895-ben 1600 lakos

A lakóházak száma 1890-ben 186, 1900-ra már 229, ezek többsége sár-vályog falú, szalma, zsup-nád fedelű.

A települést szegélyező nagybirtokok mellett viszonylag kevés föld jutott a parasztgazdáknak (1897-ben a földterület 35%-a volt a 155 gazdaság tulajdonában), így a gyarapodó lakosság földigényét a porták kettéosztásával sem lehetett kielégíteni. Sokan emiatt elhagyni kényszerültek a falut, s Hatvanba, Gödöllőre, Mogyoródra költöztek. Ez igazolja azt az 1895-ös adatot, miszerint a lakosság 88%-a mezőgazdaságból élt.

Sokan az uradalmakban cselédként vagy mezőgazdasági munkásként, mások a helybeli munkalehetőségekből kiszorulva, az első világháborútól Budapestre ingázva keresték meg a mindennapit.

Akkoriban nagy volt a szegénység Kartalon, így aztán nem véletlen, hogy az 1918/19-es forradalmak idején a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának előestéjén az országban elsőként éppen a nagy-kartali uradalmat szocializálták a Galga mente proletárjai.

1920-tól megszűnt az elköltözés, mert házhelyeket parcelláztak, 361 kh-t. Ez volt az un. „kis földreform”(majd 1930-tól 1969-ig öt alkalommal további parcellázás folyt).

Az I. világháború után, az alapvetően mezőgazdasággal foglalkozó faluban jelentős volt a munkanélküliség, a legrosszabb helyzetben a törpebirtokosok és a földnélküli napszámosok voltak. Mindezek ellenére 1925 és 1930 között a születéshez viszonyított természetes szaporulat átlagosan évi 47,4% volt!

Ez maga után vonta egy új iskola létesítését, melynek átadása 1929-ben meg is történt. Ugyanebben az évben döntenek a villany bevezetéséről.

1927-ben autóbusz járat indul az Aszód-Kartal-Szirák vonalon. Később ez a postajáratot is ellátja. Ekkortájt csatlakozik a község a körorvosi szolgálathoz, melynek székhelye Verseg.

Ekkor működő intézmények: - Csendőrség - Katonai elemi iskola - Kötelezett tűzoltóság - Levente egylet - Hangya szövetkezet - Postaügynökség

Beindul a településszépítő munka is, platánfákat ültettek, parkosítottak.

A II. világháború pontot tesz a fejlődés végére, sok katona és polgári személy vesztette életét, jelentős anyagi kár keletkezett. Lakóházak, a templom, villamosvezeték mind súlyos károkat szenvedtek. A háború után jelentősen átalakult Kartal. A Schossberger uradalom helyén a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdaságát építették ki. Természetesen sokan a helyben megalakult termelőszövetkezetben találták meg a megélhetésüket, mely az idők folyamán előbb Verseggel, majd Baggal és Hévízgyörkkel egyesülve, igazi mezőgazdasági nagyüzemmé alakult, ahol a hagyományos földművelés és állattenyésztés mellett ipari melléküzemágakat is működtettek (halfeldolgozás). Még többen a most már rendszeres autóbusz és vasútközlekedéssel (Aszódról) a környékbeli nagyobb településeken és főleg Budapesten napi és heti ingázóként dolgoztak.

1964-ben már működött a Művelődési ház, öltözőkkel a Sporttelep, körzeti orvosi rendelő, gyógyszertár, védőnő és szülésznő szolgálat, heti piac, helyközi buszjáratok.

A község infrastrukturális szempontból is fejlődésnek indult, s a kedvező feltételek 1960 és 1964 között 10,3% népességnövekedést eredményeztek, melyben már nagy szerepe volt a bevándorlásnak is.

A 70-es évekre befejeződött a lakások villamosítása, javult a víz-szennyvíz ellátottsági helyzet. A 70-es, 80-as években is jellemző maradt a magas gyermekszületési arány okozta népességszaporodás, illetve a dinamikus fejlődés. Folyamatosan javult a közművesítés aránya, kiépült a vízvezeték gerinchálózata is.

1980 és 1990 között elterjedt a központi fűtés (lakások 40%-a) és tovább javultak a komfort ellátottsági arányok. A fejlődést magyarázza az az 1990-es adat is, miszerint a kettő vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások aránya Kartalon 46,7% (a Pest megyei átlag ekkor 39,6%).

A rendszerváltás után is folytatódik a fejlődés: A község tejes hosszában a főútvonal mellett, illetve a szomszédos Aszódig kerékpárutat létesítenek. Minden belterületi út aszfaltburkolatot kap. A térség gázosítási programjába Kartal is bekapcsolódik. Modernizálják a telefonhálózatot (korábban központos) és ezzel együtt majdnem minden lakásba be is kötik a telefonvonalat. A település központi részén elhelyezkedő egykori tó helyére üzletsor épül Tó üzletház néven. Renoválják a középületeket: ravatalozó, községháza, óvodák, iskola, könyvtár, művelődési ház. A buszmegállók száma 12-re bővül. Az elmúlt évtizedben több szobrot és emlékművet is állítottak a községben.

About This Website

This site is a template design by CarterLake.org with PHP conversion by Saratoga-Weather.org.
Special thanks go to Kevin Reed at TNET Weather for his work on the original Carterlake templates, and his design for the common website PHP management.
Special thanks to Mike Challis of Long Beach WA for his wind-rose generator, Theme Switcher and CSS styling help with these templates.
Special thanks go to Ken True of Saratoga-Weather.org for the AJAX conditions display, dashboard and integration of the TNET Weather common PHP site design for this site.

Template is originally based on Designs by Haran.

This template is XHTML 1.0 compliant. Validate the XHTML and CSS of this page.